Nyugat-Szahara, az utolsó afrikai gyarmat: reménysugár a szabadság felé?

Sokak szerint az idei év novembere vízválasztó lehet az oly sokat szenvedettNyugat-Szahara ügyében, hiszen ismét asztalhoz ülnek az 1976 óta megszállt nyugat-afrikai állam függetlenségéért küzdő Polisario Front és a területet (tévesen!) ősi földjének, tartományának tartó Marokkó képviselői egy nem hivatalos találkozó keretében, ahol egy esetleges jövőbeni hivatalos tárgyalás lehetőségéről fognak beszélni. Igen, már ez is nagy szó, ismerve az elmúlt évek gyakorlatát, hiszen a két fél nemhogy hivatalos, de még nemhivatalos találkozókon is képtelen volt azonos hullámhosszra kerülni bármilyen kérdésben.

Amúgy a konfliktus elmélyülésében és a helyzet úgymond konzerválódásában sajnos óriási szerepe van a nemzetközi közösségnek is, élén az ENSZ-szel, hiszen egyrészt képtelenek eldönteni, hogy melyik megoldást kellene is támogatniuk, másrészt a Polisario Frontnak tett ígéreteiket sem tartják be – a nyolcvanas évek fegyveres harcának azzal az ígérettel vetettek véget, hogy majd egy népszavazáson a terület lakossága dönthet a függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról. Ez azóta sem történt meg, a Polisario pedig minden tárgyaláson csökönyösen ragaszkodik ehhez a követeléséhez, Marokkó viszont erről hallani sem akar, az egyetlen engedményes megoldás (főleg miután képtelenek lennének arról is megegyezni, hogy ki szavazhat: a betelepített marokkóiak is vagy csak az eredeti szaharaiak), amelyet Rabat hajlandó volt felajánlani, egy erősen kötött autonóm státusz.

A novemberi megbeszélések előtt tehát nem meglepő, hogy Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár személyes Nyugat-Szahara megbízottja, Christopher Ross a régióba érkezett, hogy felkeresse a helyzet feloldásában leginkább érintett feleket: Marokkót, a Nyugat-Szaharát anno szintén megszálló és az összefonódó kapcsolatok révén a folyamatban fontos szereplő Mauritániát, Nyugat-Szahara legerősebb és legkitartóbb támogatóját, Algériát valamint a tindoufi menekülttáborokban székelő Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság és a Polisario Front képviselőit. Ahogy utazásának első állomásán, az algériai fővárosban, Algírban a hét elején elmondta, célja a folyamat gátló tényezőinek megszüntetése és a tarthatatlan status quo feloldásának elérése, amely végre elfogadható megoldást kínálna az oly sokat szenvedett szaharai nép számára. Algír után az algériai Tindouf menekülttáboraiba utazott, amely évtizedek óta a Nyugat-Szaharából elmenekült szaharaiak és a Polisario Front otthona, hogy találkozzon az egyik leginkább érintett fél, a Polisario legmagasabb szintű vezetőivel.

A teljes cikk itt olvasható: http://www.mindennapiafrika.info/2010/10/22/ujabb-felcsillano-fenysugar-a-nyugat-szaharai-nep-ejszakajaban/


About these ads

tizenegyes bemutatkozása

Painter, writer, journalist, Hungarian Director of the Sahara Foundation, Head of The Hungarian World School Association. Festő, író, újságíró, a Szahara Alapítvány magyarországi ügyvivője, a Magyar Világ Iskola Egyesület elnöke.
Kategória: hír, jegyzet, Politika, Uncategorized
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s